Forrás: Börsen-Zeitung

Rivaldafényben az MLP és az OVB – A független közvetítők profitálhatnak a szabályozásból – Nagy Britannia példája

Christine Lang, Frankfurt

Nagy a ribillió a nagy német pénzügyi szolgáltatók háza táján. A nyilvánosság körében nagy feltűnést keltenek a tulajdonosi körökben bekövetkezett változások, amelyeket részben heves hatalmi harcok kísérnek – és mindez a pénzpiaci válság kellős közepén.

Támadási kísérletek

A legújabb példa a kölni pénzügyi szolgáltató társaság, az OVB, amely úgy tűnik, fontos oka a hamburgi Deutscher Ringnél kialakult jelenlegi küzdelemnek. A Deutscher Ring anyavállalata, a Bâloise svájci biztosítási csoport megpróbálja növelni befolyását a Deutscher Ring élet- és vagyonbiztosítóra, eközben azonban a Deutscher Ring egészségbiztosítójának heves ellenállásába ütközik. A svájciak nem férhetnek hozzá a biztosítási egyesületként működő biztosítóhoz, amelynek nevében szerepel a kölcsönösség. Úgy tűnik, a svájciak különösen a közvetítői piacon jelentős szerepet játszó OVB-re vetettek szemet. A Deutscher Ring a társaság részvényeinek 50,1%-át birtokolja. Emellett az OVB részesedések 25,7%-a a Signal Iduna és 10,7%-a a Volksfürsorge tulajdonában van. Már az előző év augusztusában igazi balhé volt a pénzügyi közvetítőknél, amikor Carsten Maschmeyer, az AWD pénzügyi szolgáltató alapítója és igazgatóságának elnöke elkezdte megvalósítani élete legszebb álmát: megteremteni a világ legnagyobb pénzügyi szolgáltatóját – és véleménye szerint ehhez hozzátartozik a wieslochi (Heidelberg mellett) székhelyű versenytárs, az MLP átvétele is. A Berenberg Bank segítségével Maschmeyer egyik napról a másikra titokban megszerezte az MLP részesedéseinek 27%-át, és azt – feltehetőleg inkább kérés nélkül – továbbadta nagyrészvényesének, a Swiss Life svájci életbiztosítónak. Ezzel a svájciak hirtelen blokkoló kisebbséggel rendelkeztek az alkusztársaságban, amelynek márkajele azonban a termékszolgáltatók függetlensége. Így az MLP a támadást azonnal ellenséges felvásárlási kísérletnek nevezte, és a Swiss Life részvénycsomagját gyorsan 25%, vagyis a blokkoló kisebbség mértéke alá utasította a csak „barátoknak” címzett tőkeemeléssel. A Swiss Life saját kijelentése szerint már nem tesz semmit az MLP akarata ellenére. A heildelbergi cég pedig részesedésük csökkentésére szólította fel a svájciakat. Azt még nem tudni, hogy Maschmeyer nem tartogat-e újabb adut a kezében, hiszen a Berenberg Bank november végén ismét 5%-os MLP-csomagot jelentett be, és ezzel megint okot adott a találgatásra.

Növekvő jelentőség

Ezek a konfliktusok azt mutatják, mennyire fontosak az értékesítő társaságok a biztosítási konszernek számára, amelyek saját biztosítási ügynökeikkel egyedül már régóta nem tudnak fennmaradni. És a pénzügyi szolgáltatók jelentősége az erősödő szabályozás következtében még nőhet is Németországban, hiszen az új közvetítői joggal (Mifid) és a biztosítási törvény (VVG) reformjával elsősorban az átláthatósággal szemben támasztott követelmények nőttek jelentősen. És a felvilágosított ügyfelek egyben kritikus ügyfelek is, akik ráadásul nagyobb termékválasztékot is várnak.

Németországban például minden közvetítő köteles alkuszként vagy szerződéses közvetítőként, tehát egyes, illetve többes ügynökként regisztráltatni magát a közvetítői jegyzékben, köteles továbbá státuszát az új ügyféllel folytatott első beszélgetéskor megnevezni. Lehet, hogy néhány ügyfélben ezzel a kiegészítő információval tudatosodik először, hogy különbség van a biztosítási tanácsadók között. Ezáltal talán nőnek a tanácsadóval és a termékválasztékkal szemben támasztott igényei is – elsősorban akkor, ha a költségeknek a törvényben előírt átláthatósága miatt világossá válik számára, hogy a speciális szerződés költségei mindig azonosak, akár alkusz, akár többes ügynök vagy biztosítási ügynök kínálja az adott szerződést.

Növekvő piaci részesedés

Nagy-Britanniában a közvetítői piac ilyen átalakuláson ment keresztül. A hasonló törvényi változásokat ott már évekkel ezelőtt megvalósították. Ennek következményeként a független közvetítők, az úgynevezett Independent Financial Advisors részaránya erőteljesen nőtt, 1992 és 2006 között 39%-ról 73%-ra (lásd grafikon). A klasszikus egyes ügynökök piaci részesedése ezzel szemben 50%-ról mindössze 7%-ra esett vissza. A britek azonban az Independent Financial Advisors esetében nem tesznek különbséget az alkuszok és a többes ügynökök között. A különbségtétel német specialitás.

Erős rivalizálás

A közvetítő típusok közötti rivalizálás kifejeződik az MLP és az AWD/Swiss Life ügyben. Jelentősek a köztük lévő különbségek. Így például meghatározták azt, hogy az alkuszok portfóliójában elegendő számban kell szerepeltetni a piacon kínált szerződéseket, míg a többes ügynökök a biztosítás ügynökökhöz hasonlóan csak korlátozott választékot kínálnak. Az alkusz csak ügyfelei érdekeit képviselheti, míg a két szerződéses közvetítői típusnak csak az általa képviselt biztosítótársaság érdekeit kell képviselni. Az alkusz tanácsadási megbízása átfogó tanácsadást és folyamatos ügyfélgondozást tartalmaz. Ezzel szemben a többes ügynököknek és biztosítási ügynököknek a tanácsadás során ügyelni kell a tanácsadási ráfordítás és a díj megfelelő arányára.

A nagy német pénzügyi szolgáltatók között a többes ügynökök túlsúlyban vannak az alkuszok számához viszonyítva. A 2007 végén a Swiss Life szoknyája alá bújó AWD mellett – aki azonban már korábban sem alkuszként, hanem többes ügynökként definiálta magát – ebbe a kategóriába tartozik a Deutsche Vermögensberatung (DVAG) és az OVB. A DVAG-ban az alapító Reinfried Pohl családja rendelkezik az üzletrészek többségével. Nemrég növelték részesedésüket 50% plusz tíz részvényről 60% plusz tíz részvényre. Ezzel az AMB Generali biztosítási konszern üzletrésze alig 40%-ra esett vissza.

A befolyásolás elleni harc

Bár az MLP-ben más biztosító társaságok is részesedéssel bírtak már azelőtt, hogy a Swiss Life beszállt volna, de ezek közül egyik sem rendelkezik több mint 10%-os üzletrésszel. Így például az Allianz megközelítőleg 6,3%-os és az Axa 4,7%-os részesedéssel bír. Az MLP adatai szerint egyik tulajdonos sem gyakorolhat befolyást a kötvényeladásra. A részesedések nagyságára vonatkozó 10%-os határ nagyon fontos az MLP számára, mivel a közvetítőket törvény kötelezi arra, hogy közöljék az új ügyféllel, ha az adott termék szolgáltatója több mint 10%-kal részesedik a társaság tőkéjéből, tekintettel arra, hogy a törvényhozó ettől a határtól kezdve tartja lehetségesnek a befolyásolást. Az MLP visszavonult a saját kötvények eladásától is, mert azt a kritikusok úgy értelmezték, hogy az alkusz elfordult a függetlenség elvétől. Nos, akkor melyik filozófia a jobb? Az alkusz MLP és a nagy többes ügynökök értékesítési sikerei nem adnak választ erre a kérdésre. A függetlenség eddig nem tette sikeresebbé az MLP-t a konkurenciánál. Az MLP elveit azonban speciális ügyfélcsoportok igényeihez igazították. A heidelbergi társaság diplomásokra és más igényes ügyfelekre fókuszál. Ezek az ügyfelek kritikusabbnak minősülnek, mint az átlagos fogyasztók, és általában több biztosítási kötvényt vásárolnak, azaz itt a kockázatmegosztás keretében a szolgáltatók nagyobb választékára van igény.

Alkuszok előnyben?

Ha azonban – Nagy-Britanniához hasonlóan – igaz a következtetés, hogy a nagyobb piaci átláthatóság esetén az ügyfelek a független tanácsadást és a nagyobb termékválasztékot részesítik előnyben, akkor az alkuszok bizonyára Németországban is előnyben vannak, és nem csak a klasszikus biztosítási ügynökökkel szemben, hanem a többes ügynökökkel szemben is.

Forrás:http://www.ovb.hu/Sajt%C3%B3/Sajt%C3%B3szemle/20090106.aspx